A bejegyzés dátuma: 16. 04. 2011 | A bejegyzés kategóriája: ELŐZŐ KIÁLLÍTÁSOK

Sunga – Japán erotikus művészet


A kiállítás megnyítása: 2011. április 15-én, 19.00 órakor
A kiállítás 2011. szeptember 18-ig tekinthető meg.

FIGYELEM: 16 éven aluli gyerekek csak szülői felügyelet mellett tekinthetik meg a kiállítást!


MEGHÍVÓ

A Galéria-Múzeum Lendva tisztelettel meghívja Önt és kedves ismerőseit SUNGA – Erotika a japán művészetben c. kiállításának megnyitójára, amely 2011. április 15-én pénteken, 19.00 órakor lesz a lendvai várban.

A jelenlévőket Gerič Franc, a Galéria-Múzeum Lendva igazgatója köszönti.
A kiállítást Dr. Morgós András, a Tokiói Művészetek Egyetemének professzora méltatja.
A kiállítást mag. Anton Balažek, Lendva Község polgármestere nyitja meg.

A kiállítás 2011. szeptember 18-ig tekinthető meg.


A KIÁLLÍTÁSRÓL

Sunga – A sokáig tiltott japán erotikus művészet

A sunga1 fogalomnak létezik egy bővebb értelemben és egy szűkebb értelemben vett meghatározása. Világszerte a sunga fogalom bővebb értelemben vett meghatározása alatt a művészet és az irodalom erotikus alkotásait értik. A szűkebb értelemben vett meghatározása alatt a mai kutatók a művészi színvonalú erotikus témájú képeket (tekercsképek, fadúc nyomatok stb.) és egyéb tárgyi alkotásokat (pl. festett kerámia tálkákat, szobrokat stb.) értik, amelyek a művészi értékük mellett az egykori társadalom kultúrájának és történetének is fontos forrásai. Japán gazdag ősi hagyományokkal rendelkezik az erotika terén. Pl. a japán sinto vallásban gyakori a termékenységi szimbólumok és fesztiválok, az erotika képi és tárgyi megjelenítése. Meg kell különböztessük a művészetnek minősülő sungát a köznapi pornográf termékektől. A megkülönböztetés alapja az alkotói szándék és az alkotások üzenete. A pornográf művek témája a szeretkezéssel, szex-el kapcsolatos “nyers és durva testiség”, amelyek elsődleges célja a szeretkezés vágyának a felébresztése a szemlélőben. A pornográf alkotások nem minősülnek művészetnek. A japán festészetben a sunga „aranykora” az Edo-korszakban(1603-1868) volt, és főként az ukijo-eműfajhoz kötődött, annak egyik változatát alkotva. Bővebb ismertetésére a későbbiekben térünk ki.

Sungát főként Japán három nagy ukijo-e készítő központjában: Edo-ban (a mai Tokió), Kiotóban és Osakában készítettek.

Néhány kivételtől eltekintve a 18-19. század csaknem minden japán ukijo-e művésze készített sungát is köztük olyan kiemelkedő művészek, mint: MORONOBU, HARUNOBU, KORJUSZÁJ, KIJONAGA, UTAMARO, SUNCSO, HOKUSZÁJ, HIROSIGE, EISZEN, EIZAN, KUNISZÁDA és KUNIJOSI stb. Japán zárt ország volt hosszú időn keresztül a nyugati termékek és technológiák előtt. A kereskedelmi nyitás a Meiji időszakban (1868-1912) történt. Ekkor Japán addig zárt kikötőit megnyitották a külföldi kereskedelmi hajók előtt, így egyre több sunga alkotás került európai és amerikai piacokra és gyűjteményekbe. Ezen alkotások olyan híres nyugati festőket inspiráltak, mint Monet, Degas, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, vagy Klimt. Manapság a titokban tartott és sokáig rejtegetett sunga emlékek kutatása, kritikai vizsgálata és értékelése előtérbe került a világon. E témakörben a kutatási együttműködések és projektek száma örvendetesen nő. A kutatók és a közönség számára egyre több és több sunga alkotás válik hozzáférhetővé és megismerhetővé a sungáról szóló tematikus kiállítások, publikációk, könyvek és konferencia-kiadványok segítségével. A mostani kiállítás felöleli a sungakronológiai fejlődését a 18. századtól a 20. sz. elejéig. Papírra és selyemre festett képek valamint színes és egyszínű, metszett fadúcokról készült nyomatok láthatók a kiállításon.

Japánban, a kereskedelmi nyitást követően a 19. század második felében megjelentek a nyugati technikák. A fotótechnika megjelenésével valamint a gépi könyvnyomtatás elterjedésével könnyen és olcsón lehetett másolatokat készíteni. Ez vezetett a népszerű metszett fadúcos technikával készített képek – közte a sunga – fanyomatok hanyatlásához.

A sunga nyomatok gyakori szereplői a feleségek, férjek, szeretők, kurtizánok, gyerekes és szoptató anyák, szamurájok, öreg férj, a látványban osztozkodó öreg szerető, a betolakodó, az udvari emberek, a szexet szemlélő macskák és kutyák, amelyek a látványtól szexre is gerjedhettek. Az erotikus nyomatok helyszínei között találunk beltéri (szobajelenetek, bordélyházi, fürdőházi jelenetek) és kültéri jeleneteket pl. japánkertben, kerti teaházban, kiránduláson, utazáson, csónakban stb. Zárógondolat Szeretnénk a látogatót a kiállítással egy különleges élményben részesíteni és egy olyan utazásra hívni, ami bemutatja az Edo korabeli japán társadalom kultúrájának a maga nemében egyedülálló szeletét, a nagyvárosi sungakultúrát és ennek előzményeit a főúri udvarok erotikáját.

Szándékunk az, hogy a kiállításon bemutatott eredeti alkotások és tárgyak, valamint a hozzá kapcsolódó katalógus megismertesse és leplezetlenül tárja a látogató elé a távoli japán kultúra e sokáig rejtegetett, a nemzetközi művészet terén is kiemelkedő kordokumentumait.

Rangos sunga művészek: Hishikawa MORONOBU (1618/1625?‒1694) Suzuki HARUNOBU (1725‒1770) Isoda KORYUSAI (1735‒1790) Kitagawa UTAMARO (1753‒1806) Torii KIYONAGA (1752‒1815) Katsukawa SHUNCHO (deloval je od 80-ih let do konca 18. stoletja) Utagawa TOYOKUNI (1769‒1825, deloval je med leti 1788—1824) Katsushika HOKUSAI (1760‒1849) Yanagawa SHIGENOBU (1787‒1832) Keisai EISEN (1790‒1848) Kikugawa EIZAN (1787‒1867) Utagawa HIROSHIGE (1797‒1858) Utagawa KUNIYOSHI (1797‒1861) Utagawa KUNISADA (1786‒1865) Kawanabe KYOSAI (1831‒1889)

1 – A sunga Hepburn féle angol átírása a japánból shunga, viszont ebben a kiadványban a magyar helyesírási elveknek megfelelően h-nélkül használjuk. Más szavak esetén a mássalhangzók következő magyar átírását használtuk: ch→cs, j→dzs, s→sz, sh→s, ts→c, w→v, y→j. Csak az ajánlott irodalmaknál hagytuk meg a neveknek a Hepburn féle, az angol nyelvben előforduló átírását.

Morgós András, profesor umetnosti in restavrator

A fent található szöveg csak egy kiragadott részlet a kiállításmegnyító alkalmával kiadott színes katalógusból. A kiadvány megvásárolható a lendvai várban.

Dr. MORGÓS András a Tokiói Művészetek Egyetemének professzora, a konzerválás-restaurálás tudományának, művészetének nemzetközi téren is elismert kutatója, szakértője és oktatója. Korábban a japán Tsukubai Egyetem professzora és a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetője. Mintegy 150 tanulmány szerzője. Kiemelkedő művészeti tevékenységéért a Magyar Köztársaság Ferenczy Noémi-díjban részesítette 2005-ben.


KÉPGALÉRIA

Shunga1 Shunga2 Shunga3 Shunga4 Shunga5

 


FÉNYKÉPEK A MEGNYÍTÓRÓL

shunga_otvoritev_01 shunga_otvoritev_02 shunga_otvoritev_03 shunga_otvoritev_04 shunga_otvoritev_05 shunga_otvoritev_06

 


FÉNYKÉPEK A KIÁLLÍTÁSRÓL

shunga_razstava_01 shunga_razstava_02 shunga_razstava_03 shunga_razstava_04 shunga_razstava_06 shunga_razstava_07 shunga_razstava_08 shunga_razstava_09 shunga_razstava_10 shunga_razstava_11 shunga_razstava_12 shunga_razstava_13 shunga_razstava_05