KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS: Andraž Šalamun

Meghívó

A Lendvai Galéria és Múzeum tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait Andraž Šalamun festőművész képzőművészeti kiállításának megnyitójára 2014. április 11-én, pénteken 19 órára a lendvai várba.

A kiállítást Dejan Mehmedovič művészeti kritikus nyitja meg.

A MEGHÍVÓ

A KIÁLLÍTÁSRÓL

Andraž Šalamun művészeti világa, amellyel már évtizedek óta nagy lendülettel kápráztat el bennünket, jelentős mértékben gyökerezik a monumentális festészet korszerű paradigmáiban. Formái kétségtelenül szuggesztív vizuális mezők, amelyek magasztosan tág optikai kifejező képernyőkké tárulkoznak, viszont eme festészet hátterében elsődlegesen egy személyes elbeszélés, kifejezésmód rejlik, azaz egy megszemélyesített történet, amely a művészeti cselekmény keretében még mindig vezető szereppel és távlatokkal bír. Ezért mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy elég irreleváns dolog egyfajta csoportosításról, besorolásról, kategorizálásról beszélni, hiszen a mű, amelyet a múltban elméletileg posztkonceptuálisterméknekvéltek, az„újforma” elképzelésében(transzavantgárd, neoexpresszionizmus) manapság még mindig egyfajta formaként kerít bennünket hatalmába. Ebből bizonyára ki lehetne hámozni a szimbolizmust, de kétségtelenül az érzelem kerül előtérbe. Ebben a festészetben az érzelmek, az érzékiség az „alap-operatív-kezdeti” posztulátum kiindulópontját jelentik.

Šalamun főként a gesztuális absztrakt irányzatok festőművészeként tevékenykedik, akit tág színskálájával és formai lazaságával nyugodt szívvel a mediterrán művészek közé sorolhatunk. Képeinek vizuális kifejezésmódja elsődlegesen kolorisztikus effektusokra épül. A fény, amely a tengermelléken kétségtelenül még inkább előtérbe kerül, itt meghatározó, sőt szinte végzetesnek is mondható.

Šalamun definiált stílusossága, amely évtizedek óta az absztrakt-expresszív határok között mozog, már a kezdetekben is a kromatikus harmonizációban gyökerezett, és ez a színvilág kiömlésében nyilvánul meg. Konkrét anyagi formában ez a költői kolorizmus nagyobb festői felületeken jön létre, ami a szerző kreatív kutakodásaiban nem ismer határt. A festő állandó folytatásokkal, változatokkal teszi teljessé az alkotást, az egyes opusokon belül nyomon követi megvalósításuk hosszú sorát. A kolorista festői kifejezésmód itt bizonyára a „tiszta formák”, „tiszta képek”, absztrakt formák keresése és feltárása felé irányul, de nehezen beszélhetnénk az objektívtől, a tárgybelitől való mentességről, hiszen az asszociatív szférában meghozott referenciák, illetve az eközben létrejött figurális elképzelések, amelyeket csupán néhány sematikus körvonalként érzékelhetünk, az elbeszélés szempontjából megalapozottnak bizonyulnak. Viszont a figurális és az elvont közötti határ itt nem teljesen egyértelmű. A reális és a fantazmagórikus tulajdonképpen ugyanaz. A színes formák, amelyek különböző kompozíciós helyzeteket képviselnek, általában harmonikus alárendeltségben állnak az átfonódások aktív, mozgékony ritmusával. A jelenleg kiállított opus, amelynek darabjai a szerző legújabb alkotásai közé tartoznak, olyan képek élményét tárja elénk, amelyekből rendkívüli kreatív energia árad. Šalamun formái mindig dinamikával teltek, amelyek az üres térből a tökéletességbe folynak át, a lapos felületből a tér felé terjednek…

Legyen az a „Napok”*, felhők, szigetcsoportok vagy „Velence”*, a kifejező erő, amely a képekben lakozik, mindig felismerhető, mintegy villámszerű felocsúdást vált ki és akként is hat ránk.

Röviden: Šalamun monumentális képernyői a feleszmélés mezőit tárják elénk, amelyekben a megállíthatatlan akaraterő energiája lakozik, s ez az érzelmekre tett hatásával a lét stabilitását és az értelem új határait nyitja meg…

* Andraž Šalamun festői ciklusainak címei

FÉNYKÉPEK A MEGNYÍTÓRÓL