A bejegyzés dátuma: 20. 02. 2015 | Kategória: HÍREK, ELŐZŐ

KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS: Sabina ŠINKO

plakat_Sabina_Sinko_spletA Lendvai Galéria és Múzeum tisztelettel meghívja Önt Sabina Šinko képzőművészeti kiállításának megnyitójára 2015. február 27-én, pénteken 18 órára a lendvai várba.

A kiállítást prof. Edi Majaron, az UNIMA tiszteletbeli tagja, rendező és zenész nyitja meg.

Szakmai méltatást Tanja Šimonka művészettörténész tart.

A megnyitón közreműködnek a Pupilla Bábszínház művészei, Petra Kavaš, Denis Soldat és Vitomir Vratarič.

A zenét az árnyjáték-installációhoz Filip Gal állította össze.

A kiállítás 2015. április 12-ig tekinthető meg.


A MEGHÍVÓ LÁTKÉPE

Vabilo_Sabina_Sinko_A5-1_splet Vabilo_Sabina_Sinko_A5-2_splet

A MŰVÉSZNŐRŐL

ŠINKO SABINA

Hosszúnak tűnik az idő, amely Šinko Sabina rendelkezésére állt ahhoz, hogy bemutatkozzon nekünk itt, a lendvai várgalériában, de a kiállított gazdag és heterogén anyagból ítélve érdemes volt várakozni. Dinamikus, játékos, sok odaadó munkával járó, megfontolt, titokzatos, kifinomult, fantáziadús, de főleg teljes egészében érett alkotások tárháza nyílik meg előttünk, amelynek az egyetemen végzett pedagógiai munka, illetve a szcenográfia- és bábtervezés mellett megvan sajátos küldetése, amely tudatosít, oktat és nem utolsósorban fogékonyabbá teszi a gyermekeket és szüleiket is.

Sabina festészete tele van élettel, amely a gondolkodáson, utazásokon, élményeken, sétákon, jelentéktelen vagy jelentős, kulcsfontosságú vagy csak futó eseményeken keresztül ivódik belé – hiszen minden, ami vele, körülötte történik, lassan festészetté válik. Mindent, amit tesz, amihez csak nyúl, szinte „megfertőzött” a festészet, mindenen túlnövő szükséggé vált. Titokzatos és rejtett, valamint szembetűnő és mindent átható. Mindent megfest, ami körülveszi: embereket, állatokat, növényeket, bútorokat, fényképeket. A kortárs mitológia világából merít, az öntudatlan, mesés, transzcendentális, szürreális, megfoghatatlan, de azért nagyon is konkrét mitológiából. Ennek ellenére a még annyira álombeli hatást keltő kép sem az álmokból jön. Sohasem mondható egészen idevalónak, de sohasem egészen álombelinek. Képei olyan finoman áttetszőek, hogy szinte lézersugárként hatolunk az emberi és kulturális archetípus, a felgyülemlett évszázadok, emlékek, élmények üledékei felé. Sajátos és egyedülálló kifejezésvilága által olyan szerzői kifejezésmódot hozott létre, amit a szürreális térség definiálatlan idejében foglyul ejtett realizmus kifejezéssel illethetnénk.

Sabina semmiképpen sem tartozik az érzelmi szorongásos hangulatú és intenzitású expresszív kifejezésmódot gyakorló muravidéki festők közé. Viszont azt is meg kell állapítani, hogy a vizuális filozofikus életfilozófia és a virágos fauvista figuratív témakör semmiképpen sem jelent leegyszerűsített festőiséget és egydimenziós kifejezésmódot. A művészi kifejezésmód jelensége kétségtelenül határozottan többrétegű, hiszen éppen a nem anyagi és szellemi komponensek jelentik a művészet immanens részét.

Sabina korai festményei, a selyemre festett színes fátylak lírai benyomást keltenek, amelyek intenzív reszketegséggel fedik be a felületet és látszólag a végtelenségig terjednek. Az anyag és a technika viszont, amellyel az akvarell hatását éri el, amit a vászon képtelen nyújtani, nem engedélyez részleteket, és ezt a későbbi műveiben éppen a vászon és a ráfeszített selyem kombinációjával érte el. A kiinduló motívum teljesen dematerializálódott, a festői kép szellemi, részben álmodozó tapasztalatot kelt, ahol a színes felületeken lebegő alakokat és színes részleteket hoz létre, illúziót keltő, sajátos lírai poétikával átszőtt tájakat alkotva. A pszichológiai és kulturális alvilág, amelyet talán mindannyian kutatunk, sokfajta magyarázatot, megértést tár fel, de a művésznő még ennél is mélyrehatóbban közelít az alapokhoz, hogy azt festményei által valósítsa meg. A kép néz minket – és mélyebben lát belénk, mint mi belé, és az, amit lát, amit elénk tár, bonyolult, szép, néha fájdalmas, megdöbbentő és titokzatos világ. Talány, amely aljára mindenkinek egyedül, személyesen kell eljutnia.

Sabina festészete sosem volt tárgyiasság, arcok, alakok, realitásfoszlányok nélküli, az utóbbi években pedig már egyre több diszkrét anyagiságtól és elbeszélésformától áthatott. Az utóbbi időszak decentralizált struktúrájú festményei, a festményen szétszórt tárgyak, arcok és a művésznő mindennapjainak tárgyai a belső táj attribútumai, a festő énje, kitalált és irreálisan működő, de abszolút voltában igencsak működő. A festményen elhelyezett figurák a légiesség, lebegés, szabadság, álmodozás benyomását keltik, míg másutt talán a térben és időben való elveszettséget, a tudatos és tudatalatti emlékrétegek közti séta benyomását keltik. Mintha csak egyfajta filmjelenetek, történetrészletek lennének, és habár nincs fény, árnyék és tér, de a nosztalgia erős és tapintható légkörével, az elmúlt, de jelenlévő gyermekkor felismerhető és olvasható szimbolikájával gazdagítva tárulnak elénk. Egyfajta figurális csendéletek és figurális tájképek ezek.

A bábjáték mint a festőművészet, a zene és előadóművészet együttese, szervesen kapcsolódik alkotói kifejezésmódjához. Sabina festői identitásának jelentős részét a bábjáték determinálja, és ez persze fordítva is érvényes, bábalkotó kifejezésmódja festészetének jellemző vonásait tartalmazza. A Breda és Tine Varl által számára kijelölt küldetést Sabina teljes mértékben teljesítette úgy pedagógiai, mint alkotói szempontból. A pedagógiai küldetés hasonló az anyag transzformálásához a képzőművészeti folyamatban az élet és tartalom állapotába. Egyfajta visszajelzés, kölcsönös megtermékenyítés, amely magasabb szintű gyakorlatot, jobb eredményeket és tartalmakat hoz létre. A bábelőadás mint kreatív művészeti eredmény a különböző művészeti kifejezésmódok dialógusa, de Šinko Sabinánál alkotói dialógus közte és élettársa, Gal Milan között is, aki a legtöbb megtervezett bábot el is készítette, és egyben a Šinko Sabina által 22 évvel ezelőtt alapított Pupilla bábszínház nélkülözhetetlen és állandó tagja.

Šinko Sabinánál tulajdonképpen sokkal többről van szó, mintsem elhatározásról és foglalkozásról. Elszántságról és elhivatottságról van szó. A már akkor akadémikus festőművész, a rokon és szomszéd, Gálics István buzdító támogatása és saját belső megérzése, hogy a kiválasztott képzőművészeti alkotói út az igazi, teljes egészében igazolódott, habár nem mindig a legkönnyebb úton és talán kitérőkkel. Munkássága minden területén – beleértve a festészetet, a tervezést és a bábalkotást, a bábelőadásokat, az illusztrációkat, a pedagógiai munkát és a különböző projekteket, az összes felsoroltat együttesen – még nagyon sokat remélhetünk Šinko Sabinától.

Šimonka Tanja, művészettörténész


FOTÓ: A kiállítás megnyitója és a kiállított művek

20150227_sabina_sinko_otvoritev1 20150227_sabina_sinko_otvoritev2 20150227_sabina_sinko_otvoritev3 20150227_sabina_sinko_otvoritev4 20150227_sabina_sinko_otvoritev5 20150227_sabina_sinko_otvoritev6 20150227_sabina_sinko_postavitev01 20150227_sabina_sinko_postavitev02 20150227_sabina_sinko_postavitev03 20150227_sabina_sinko_postavitev04 20150227_sabina_sinko_postavitev05 20150227_sabina_sinko_postavitev06 20150227_sabina_sinko_postavitev07 20150227_sabina_sinko_postavitev08 20150227_sabina_sinko_postavitev09 20150227_sabina_sinko_postavitev10 20150227_sabina_sinko_postavitev11 20150227_sabina_sinko_postavitev12 20150227_sabina_sinko_postavitev13 20150227_sabina_sinko_postavitev14 20150227_sabina_sinko_postavitev15 20150227_sabina_sinko_postavitev16 20150227_sabina_sinko_postavitev17 20150227_sabina_sinko_postavitev18 20150227_sabina_sinko_postavitev19 20150227_sabina_sinko_postavitev20 20150227_sabina_sinko_postavitev21 20150227_sabina_sinko_postavitev22