MEGHÍVÓ: Branimir Ritonja – Fegyház

Meghívó

A Lendvai Galéria és Múzeum tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait Branimir Ritonja Fegyház című
fotókiállításának megnyitójára, amelyre 2013. április 5-én, pénteken 18.30 órakor kerül sor a lendvai vár pincéjében.

A kiállítás 2013. augusztus 31-ig tekinthető meg.

A FEGYHÁZ fotósorozat a mai társadalmi értékek eszméjén valamint a szabadságnak az egyik legfőbb értékként történő felfogásán és eszméjén alapul. A művész konceptuálisan a törvény áthágásának kritikus kérdéséből indul ki. A társadalmi normaként fellépő «realitás« ugyanis nem a semleges valóság maga, hanem a mindenkori, ténylegesen, illetve történelmileg meghatározott valóság. A létező valósággal szembeni kritikus távolságtartást többször (büntetőjogi) kihágásként értéktelenítik el. A maribori férfi fegyházban az 1889 és 1945 közötti években politikai disszidensek sorát tartották fogva, és az ő bűnösségüket a mai megváltozott társadalmi és politikai közegben minden valószínűség szerint tárgytalannak tekintenénk.
 
A fotóművek koncepciója a kiürített maribori fegyház celláira vonatkozik, amelyek látszólag mind egyformák, mégis különbözőek, unalmasan ismétlődők, ami a börtönbüntetés töltésének unalmas napjait idézi fel bennünk, ami az egyén szabadságának egyik legsúlyosabb korlátozása. Az alkotó Bentham Panopticonjából indul ki, amely a tömlöc (elrejtés, sötétség) elvét a teljes világosságra cserélte, amely szüntelen ellenőrzést jelent. A láthatóság csapda. »A panoptikum olyan gép, amely szétválasztja a látni-látva lenni párt: a külső gyűrűben teljesen látható az ember, anélkül, hogy ő is látna; a központi toronyból mindent látnak, de ők maguk soha nem láthatók.« (Foucault, 1984)

A fotós küldetése, hogy az egykori fegyintézeti tér ürességének megörökítésével emlékeztesse a társadalmat a tényre, hogy a lét ürességét ellenőrzésének módszereivel tökéletesen tovább lehet fejleszteni. Vagy, ahogy azt Foucault kiemelte, a felügyelet megfelelő módszereivel a fegyelmezés végső soron odáig fajul, hogy immár a fegyenc maga utasítja el a szabadságot. A felelősség ezáltal teljes, a szabadság elvesztése pedig végleges. Ez az a paradoxon, amelyre a FEGYHÁZ – Bűnösség és társadalmilag konstruált valóságok című projekt fel szeretné hívni a figyelmet.

A modern társadalom nem létezhet ellenőrzési és fegyelmezési módszerek nélkül. A felelősség, amelyet a szabadság attribútumaként magában hordoz, kizárólag az egyén arra irányuló akaratától függ, hogy megvalósítja, illetve kihasználja-e. Ilyen értelemben a fegyház a felelősség értékelésének terét jelenti, amely az egyéni szabadság elveszítésével  az alanyt puszta fegyenccé redukálja.

Branimir Ritonja ugyanazt az érintési pontot szólítja meg, az üresség pontját, amely összeköti a büntetést és a szabadságot. A társadalmi és személyes felelősség nélküli egyéni szabadság következménye ugyanis pontosan az, hogy az »azt teszek, amit akarok, senki sem korlátoz« szellemiség jegyében való korlátlan érvényesítése ugyane szabadság behatárolásának módszereit is létrehozza.  Amennyiben a szabadság börtönbüntetés formájában történő elveszítése jogosulatlan, és az ún. »politikai« rabok esetében, akiknek egyetlen bűne a másként gondolkodás , ennek vagyunk tanúi, szélsőséges esetekben, amikor valóban pusztán a túlélés a tét, ez akár önkéntesen is történhet. A szabadság mint érték tulajdonképpen pontosan annyit ér, amennyit az emberélet. A túlélésért a társadalom mélyén, a modern korban  felhalmozott tőke élvhajhászása és önelégültsége ellenében folytatott harc már nem a szabadság ugyanazon eszméjét célozza meg. Miközben a pór szabadsága a létezés szabadságától függ, a tőkés szabadsága az embertársai szabadságának korlátozása árán teremtett fölös nyereség függvénye.

Nina Jeza

Branimir Ritonja 1961-ben született. A Védelmi Tanulmányi Karon szerzett oklevelet. Mariborban él, ahol független fotósként dolgozik.

KAZNILNICA/FEGYHÁZ – Katalógus PDF formátumban ( 1,3 MB)