Mirko Rajnar

Kiállításmegnyító: 2011. január 11-én, 18.00 órakor.
A kiállítás 2011. január 28-ig tekinthető meg.

MEGHÍVÓ

A Galéria-Múzeum Lendva tisztelettel meghívja Önöket 2011. január 11-én, 18.00 órakor Mirko Rajnar festőművész kiállításának megnyítójára a lendvai várba. A kiállítást Irma Brodnjak művészettörténésznő nyítja meg.

A kiállítás 2011. január 28-ig tekinthető meg.

A köd mint lelkiállapot

Mirko Rajnar utolsó tíz éves képzőművészeti alkotómunkájának dinamikája sajátosan bipoláris jellegű. Az említett időszakban ugyanis Rajnar opusában a képek két ciklusát ismerhetjük fel: színes absztrakt expressziókat az egyik oldalon, valamint fehér tájképeket a másikon. Az említett ciklusok a kezdetekben egyidőben keletkeztek, majd az első ciklus letűnt, és egy másikba folyt át. Rajnar fehér tájképeinek csúcsa a 2007-es esztendőbe tehető, amikor a legtöbb ilyen jellegű vászon született, a ciklust pedig Rajnar 2010-ben kerekítette le, amikor csupán egy, az említett ciklus utolsó képe született meg.

A fehér tájképek ciklusa nem alkalmi alkotásokként jött létre, pillanatnyi mozdulatok alapján. A kontinuitás ugyanis arra vall, hogy Rajnar kompakt ciklusáról van szó, amit két szintre bonthatunk: szubjektív (művész) és kollektív (emberiség) szintre. A köd, amely az összes kiállított vászon attribútuma, a művész számára optimista állapotot jelent. Rajnar a felvirradó nap hajnali óráinak csendes perceit festi meg. A háttérben a hit és várakozás eszméjét olvassuk ki. A korszerű társadalom szintjén pedig a köd a modern civilizáció általános állapotát tükrözi, amit igen szemléltetően fogalmazott meg az idei U3 kiálítás kurátora, Charles Esche, aki azt mondta: „hogy az állapot, amelyben vagyunk, olyan mint a köd. Látunk benne valamilyen körvonalakat, viszont nem tudjuk, mi az, és nem is vagyunk róla meggyőződve, hogy egyáltalán vannak”. Az elhangzott szavak mögött a korszerű ember dezorientáltságát és bizonytalanságát sejthetjük.

Rajnar fehér festményei realista modorban keletkeztek, de amint látjuk, nem a valós tájak részeit, részleteit jelentik. A művész azok megalkotásakor tudatosan mozgott a sztereotip giccs peremén és ugyanezen sztereotip túllépésére tett kísérlet lehetősége közt. Rajnar azzal, amikor az első látásra tetszetős, néhol szinte édeskés, a tetszetőség sztereotípiáját próbálja túllépni annak legszélsőségesebb formájával, és egyben növelni ennek jelentőségét. Ezzel saját elmondása szerint „humanizálja” a vásznat. A feszültséget három elv alapjára építi: tájkép-absztrakció, állapot-átalakulás és passzivitás-aktivitás.

Végezetül hangsúlyozni kell még, hogy Rajnar nem azon festőművészek egyike, aki minden egyes vászonnal egy-egy történetet tár elénk, hanem a holizmus elvére épít, hiszen a kiállítást teljes térbeli felállításként éli meg és nem csupán az egyes vásznak összesítéseként.

Irma Brodnjak

SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ

FÉNYKÉPEK A MEGNYÍTÓRÓL

FÉNYKÉPEK A KIÁLLÍTÁSRÓL