A bejegyzés dátuma: 11. 05. 2018 | A bejegyzés kategóriája: HÍREK, ELŐZŐ

KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS: Marc Chagall

M E G H Í V Ó

Tisztelt Művészetkedvelők!

A Lendvai Galéria és Múzeum, valamint Lendva Község tisztelettel meghívja Önt és Kedves Barátait

Marc Chagall
Teremtés és Biblia

c. kiállítás megnyitójára,
amely 2018. május 18-án, pénteken
19.00 órakor
lesz a lendvai várban.

Beszédet mond
mag. Anton Balažek, Lendva Község polgármestere és dr. Katarina Mohar művészettörténész.

A kiállítást Tone Peršak, a Szlovén Köztársaság
kulturális minisztere nyitja meg.

A kiállítás 2018. október 31-ig tekinthető meg.


A MEGHÍVÓ GRAFIKÁJA


MAGYAR

Kétségtelen, hogy Marc Chagall (1887–1985) a 20. század egyik legnagyobb, legsikeresebb és legkedveltebb művésze volt, aki nemcsak pátosszal, költészettel, humorral, valamint varázslattal teli és rendkívüli világot teremtett alkotásaival, hanem orosz szülőfalujában, Vityebszkben kapott zsidó neveltetésének élénk emlékeit is csodálatosan ábrázolta munkáiban.

A 20. század művészetének nagy áramlatait és iskoláit, azok kialakulását, illetve fejlődését élénk figyelemmel kísérte, megőrizve egyéni stílusát. Múltjával való kapcsolata, emlékei végigkísérték hét évtizedes művészi pályáján. Ez Chagall valamennyi munkájára érvényes: festményeire épp úgy, mint akvarelljeire, grafikai műveire, festett üveg- és gobelinmunkáira vagy éppen kerámiáira.

Chagall nem csupán művész volt, de poéta is. Szívesen ábrázolt cirkuszi jeleneteket. Így vallott erről a világról: „A cirkusz egy mágikus világ, évezredes játék, tánc könnyekkel és nevetéssel, játék, amelyet kézen és lábon adnak elő, s amely magas szintű művészetté alakul.” Chagall azt is érezte, hogy a szerelem a világmindenség forrása és saját létezésének alapja. Művészetében gyakran látunk szerelmeseket – költészettel átitatva és a szerelem sajátos színeivel megfestve.

 

„Mindig is hittem, hogy a Biblia minden idők költészetének legnagyobb forrása.”
(Marc Chagall)

Chagallnak a munka volt a mindene. Még a saját kiállításain sem időzött túl sokat, inkább műtermébe menekült, amely rendkívül hiányzott neki, ha nem tartózkodhatott ott. Azt mondta, hogy mindaddig őrzi és a művészet szolgálatába állítja az alkotóerejét, amíg az emberek képesek befogadni a műveit. Mély meggyőződéssel hitte, hogy a világ mindig igényelte a szépet és vágyott a rendkívüliségre.

Bibliai témájú grafikai sorozatán több mint 25 évig dolgozott. A lendvai vár galériájában Chagall Biblia iránti érdeklődését állítjuk a középpontba. Ambroise Vollard, a 20. század eleji francia kortárs művészetnek az egyik legjelentősebb kiadója és műkereskedője 1931-ben Palesztinába küldte Chagallt, ezzel lehetőséget adva a művésznek arra, hogy a bibliai tájakat – amelyeket korábban csupán olvasmányaiból és képzeletéből ismert – bejárhassa.

A jelen kiállításon bemutatott litográfiák, bibliai illusztrációk a művésznek abból az alkotói korszakából valók, amelyet hatalmas lelkesedéssel szentelt a színes litográfiának.


ÍZELÍTŐ A MŰVEKBŐL

Chagall_2018_01VTV027_web Chagall_2018_01VTV028_web Chagall_2018_01VTV035_web Chagall_2018_01VTV036_web Chagall_2018_01VTV045_web Chagall_2018_01VTV055_web


Marc Chagall (1887–1985)
Teremtés és Biblia

Marc Chagall (1887—1985) zsidó származású orosz művész a 20. századi
képzőművészet óriásai közt foglal helyet. Kiterjedt és sokszínű életművében, amely a festményektől, rajzoktól és grafikáktól az üvegfestményeken és falikárpitokon át a fal- és kerámiafestésig terjedt, mesterien ábrázolta egyedi, képzelettel és varázslattal átszőtt, személyes emlékeibe bepillantást engedő művészi világát, amely az örök, általános emberi kérdések taglalásának terepe is volt a számára.

A szlovén közönségnek már volt alkalma az életmű egyes darabjait hazai terepen megismerni. Az eddigi szlovéniai Chagall-kiállítások már az érdeklődők elé tárták a művész által Gogol Holt lelkek-ének illusztrációiként készített rézkarcsorozatot (1984-ben a kranji városházán és a radovljicai Šivec-házban, illetve 1996-ban a Cankar Otthonban), egy litográfiaválogatást (Obalne galerije Piran, 1995) és legfontosabb grafikai sorozatának néhány lapját (Mestni muzej Ljubljana, 2009). A Richard H. Mayer bambergi gyűjteményének nem kevesebb mint 135 darabjából a lendvai várgalériában rendezett kiállítás is Chagall grafikai alkotásaira helyezi a hangsúlyt, és az országban eddig nem látott számban sorakoztatja fel azok legjobbjait.

Marc Chagall (Moishe Segal) 1887. július 6-án született a ma Fehéroroszországhoz tartozó Vityebszk melletti Lioznán. Vityebszk akkoriban egy túlnyomórészt zsidók által lakott multikulturális város volt, ahol Chagall későbbi alkotókészségét jelentős mértékben meghatározó élénk kulturális élet folyt. Festészeti tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Szentpéterváron folytatta, hogy aztán 1910-ben először utazzon az Orosz Birodalom határain túlra, Párizsba. A város lelkesedéssel töltötte el és kreatív lüktetésével teljesen magába szippantotta: éjszakáit műtermében festéssel töltötte, míg nappal a múzeumokat és galériákat járta. Az akkoriban a modernizmus olyan nagy neveinek, mint Pablo Picasso, George Braque és Henri Matisse alkotóterepét jelentő művészeti központban való tartózkodása alatt Chagall valamennyi modern, avantgárd képzőművészeti irányzattal megismerkedett, azonban egész művészi életpályálya alatt távolságot tartott ezektől. Már első párizsi időszaka alatt híressé vált szokatlan, intenzív színvilágú szürreális kompozícióival, amelyek az orosz zsidók mindennapi életéből vett jeleneteket ábrázoltak, ám irracionális képzettársításokkal összefűzve.

Chagall művészetére rányomták bélyegüket a történelmi és magánéleti sorsfordulók, amelyekből nem kevés akadt szinte egy egész évszázadot átfogó élete során. Európából épp Vityebszkbe hazalátogatva érte az 1. világháború kitörése, így Oroszországban maradt. Az októberi forradalmat követően rövid ideig együttműködött a (kulturális) megújulási projektekben, amelyekben más művészek, például El Liszickij, Kazimir Malevics és Vaszilij Kandinszkij csakhamar túlharsogták. Az akkoriban korszerű avantgárd, illetve intellektualista alkotás- megközelítésektől lényegesen eltérő, hangsúlyosan személyes elbeszélőművészetével szembeni érdektelenség 1923-ban arra sarkallta, hogy visszatérjen Párizsba. A zsidó festő Európából a 40-es évek elején az Egyesült Államokba menekült első feleségével, Bertával, aki ott rövidesen meghalt tüdőgyulladásban. A különösen szomorú emlékű tengerentúli emigrációt követően a háború után véglegesen Franciaország vált a művész otthonává: idejét ezután főleg a Riviéra festői kisvárosában, Saint Paul de Vence-ben vásárolt házában töltötte, ahol a mediterrán táj intenzív színeiből, fényeiből és formáiból merített ihletet.

Chagallt nem kényelmesítették el sem az évek, sem a learatott babérok: hiába számított már a világ egyik legtekintélyesebb és legismertebb festőjének, továbbra is a műveire is jellemző gyermeki lelkesedéssel vetette bele magát az új kihívásokba és késői munkáiban is tovább kereste a művészeti törekvései még közvetlenebb kifejezését lehetővé tevő új hordozókat és technikákat. Az alkotótevékenységének középpontjában álló festőállványos festészet mellett a rajzban és a monumentális festészetben – azaz a falfestményekben, az üvegfestésben és a falikárpitok készítésében – is megmérette magát. Mindvégig hű maradt a grafikához is, amelyet a többi festészeti eljárással egyenrangúnak tartott és amelyben legkiválóbb alkotásainak sorát hozta létre.

 

„Valahányszor a litográfia alapjául szolgáló kőlap fölé hajoltam, úgy éreztem, mintha a talizmánomat érinteném meg, melybe minden bánatomat és örömömet beleönthetem.”

Marc Chagall

 

Chagall 1921-ben kezdett el grafikával foglalkozni Életem címűönéletrajzának írása közben, amelyet rézkarcokkal illusztrált. A technika mélyebb megismerésére az ambíciózus publicista és műkereskedő, a 20. század első fele művészeti színterének egyik meghatározó személyisége, Ambroise Vollard (1866–1939) ösztönözte, aki a már befutott, de a friss emigrációja nyomán újra elszegényedett Chagalltól annak Párizsba való visszatérését követően számos grafikai sorozatot rendelt: először egy rézkarcsorozatot Gogol Holt lelkek című regényéhez (1923–1927), majd illusztrációkat La Fontaine Állatmeséihez (1927–1930), végül pedig a Bibliához (1931–1939, 1952–1956). A szentírási történeteket illusztráló rézkarcsorozatot csupán a megrendelő Vollard halála után bő tíz évvel fejezte be; ekkor a Tériade kiadó jelentette meg ezeket, amely a Chagall megoldásainak informalitása, könnyedsége s egyben pontossága miatt felettébb lelkes közönség kiszolgálására még egy – ezúttal litográfiai technikával készítendő – sorozatot rendelt a művésztől.

Az itt kiállított alkotások Chagall korai színes litográfiái közé tartoznak. E technikában a hangsúlyosan kolorista alkotó különösen ki tudott bontakozni. A művész hatvan-egynehány évesen vágott bele a technika megtanulásába a művészi litográfiák nyomtatására szakosodott párizsi Mourlot-műhelyben. E metszetek akkoriban újra különösen közkedveltekké váltak épp e nyomda vezetőjének, Fernand Mourlot-nak köszönhetően, az ő invitálására kezdték el ugyanis alkalmazni ezt a – korábban mindenekelőtt a plakátoknál használatos – technikát a 20. század legnagyobb festői. Chagallon kívül például Pablo Picasso, Henri Matisse, Joan Miró és más modernisták Mourlot műtermében közvetlenüla litográfiai kövekre vitték fel rajzaikat, majd a nyomdászmesterek irányítása mellett elkészítették a limitált példányszámú sorozatokat. Charles Sorlier visszaemlékezése szerint, aki nyomdászként Chagall rendszeres munkatársa volt, az orosz művész az eljárást általában a kompozíció kőre rajzolásával kezdte. Néhány kísérleti (fekete-fehér) lenyomat elkészültét követően a festő ezeket vízfestékkel vagy pasztellkrétával kiszínezte, majd pedig elkészítette az egyes színrétegekhez szükséges rajzrészleteket tartalmazó lapokat. A kinyomtatott kísérleti lapokat ezután még addig javítgatta, illetve adott hozzájuk újabb színeket, míg elégedett nem lett a munkájával, amelynek végén jóváhagyta a lenyomatokat. Ez utóbbiak általában 50 példányban készültek.

E módszerrel nyomtatták ki Mourlot-nál a Lendvai Galéria és Múzeumban kiállított valamennyi litográfiát. A bibliai ábrázolássorozatokat (Biblia/Bible) 1956-ban, illetve 1960-ban (Képek a Bibliához/Dessins pour la Bible) a Mourlot által nyomtatott, illetve a már említett Tériade által kiadott elismert párizsi művészeti folyóirat, a Vèrve kettős számaiban jelentették meg.

 

„Ha semmi mást nem ismernénk Chagallból, csak Biblia-képeit, már akkor is a modern művészet óriásának tartanánk.”

Meyer Schapiro

 

A szentírási motívumok ábrázolásához ihletet merítendő Chagall 1931-ben Egyiptomba, Palesztinába és Szíriába utazott, ahol közvetlenül megismerte és „átélte” a korábban csupán hallomásból ismert, álmaiban megjelenő tájakat. Később még néhányszor visszatért ugyan, de első Szentföldre tett első utazását mindvégig élete egyik meghatározó élményeként írta le, amelynek során a Biblia mellett önmagára is rátalált.

A Biblia mindig is közel állt Chagallhoz. Az Ószövetség történetei már kisgyerekként is mélyen foglalkoztatták, hiszen hagyományos haszid zsidó családban nőtt fel, ahol a Tóra a mindennapi élet dolgaiban is fontos hivatkozási alapnak számított. Saját elmondása szerint a Bibliára egész életében „minden idők legnagyobb költészeti inspirációjaként” tekintett. A kortársai által poétikus alakjai miatt festő-költőnek titulált Marc Chagall rendkívüli érzékenységgel közelített a biblikus szövegek interpretációjához. Azokra a kérdésekre összpontosított, amelyekhez alkotói pályája során egyébként is újra meg újra visszatért – így a Bibliához készített képein az emberiség legnagyobb megpróbáltatásait és győzelmeit ábrázolja.

A grafikai lapokon az általa ismert, (belső) világának részét képező emberek alakjait sorakoztatja fel – olyan emberekét, akik Istenhez és embertársaikhoz való viszonyukban esendőek, néha gyengék, néha árulók voltak, de képesek a határtalan bátorságra és szeretetre is. Az Ószövetséget nem csak a zsidók történelmeként, de az egész emberiség, illetve az emberiségbe vetett hit elbeszéléseként állítja elénk. Meggyőződése volt, hogy a Biblia ismerete és megértése a világ jobbá tételének és a gonosz kiirtásának lehetséges eszköze; élő, drámai érzelmektől áthatott alakjaival hitelesen hozta közelebb a tágabb közönséghez az Írás üzenetét.

A Biblia és a Képek a Bibliához ciklusok itt kiállított grafikáiban Chagall már eltávolodott a Vollard Bibliája számára készített rézkarcait jellemző fő motívumoktól, a félelemtől és a bűntudattól, és lényegesen világosabb, derűsebb, egyben a litográfiai technikának köszönhetően színesebb világot ábrázolt. Szentírási alakjait ezúttal a Paradicsomban ábrázolta, ahol békében és boldogságban, a természettel összhangban élnek. A bemutatott litográfiák egyike – Mózes és a nép – A Biblia üzenete (Le Message biblique, 1972) Chagall-féle kiadása számára készült, ami egybeesett az azonos nevű nizzai múzeum alapításával. A művész vallási témájú alkotásainak legnagyobb gyűjteménye napjainkban is e múzeumban tekinthető meg.

 

„Nem tudom, honnan veszi ezeket a képeket; talán egy angyal lakik a koponyája belsejében.”

Pablo Picasso

 

Chagall művészetének egyik legjellemzőbb sajátossága és egyben erénye ikonográfiai sokszínűsége. Ebbe a kiállításon látható grafikaválogatás is jó betekintést nyújt; e grafikákban a művész kedvelt motívumait vizsgálta, és azokból varázslatos, képzeletgazdag és játékos kompozíciókat teremtett. Mindig az általa jól ismert világból indult ki, ezért nem meglepő, hogy a válogatásban túlsúlyra jutnak a személyes életéhez kapcsolódó alakok. A számos, különféle álöltözékekben megfestett önarckép mellett különösen gyakori a szerelemespárok megjelenítése (amelyhez a saját magát vagy őt első feleségével, Bellával ábrázoló első képektől fogva hű maradt), az anyaság motívuma, valamint a személyiségfejlődésére jelentős hatást gyakorló tájak ábrázolása. A kiállított grafikai lapokon újra meg újra Vityebszkkel és annak a város második világháború alatti elpusztítását követően már csak a művészet világában fennmaradt topográfiai jellegzetességeivel, az Eiffel-toronnyal, a Notre-Dame-székesegyházzal és Vence buja flórájával is találkozhatunk.

További, egész életművén átívelő témája volt Chagallnak a vándorzenészek és cirkuszművészek ábrázolása; a csepűrágók tarka világa a maga karneváli hangulatával mindig is közel állt hozzá. Az akrobaták kicsavarodó teste, a bohócok tarka jelmezei és ragadós vígságuk különösen alkalmas kiindulópontot jelentettek fantasztikus művei felépítéséhez, amelyek egy másik, álombéli valóságot ábrázolnak, ahol a tehenek kékek vagy zöldek is lehetnek, a halak és a szerelmespárok pedig templomtornyok felett lebegnek. Éppen ezért Chagallt kortársai gyakran a szürrealisták előfutárának tekintették, ami ellen szüntelen tiltakozott, mint ahogy elutasította alkotói tevékenysége bármilyen jellegű beskatulyázását. Impresszív életműve nem tűr semmilyen merev stílusbeli besorolást: sem az absztrakció, sem a valóságos világ mellett nem elkötelezett, hanem valahol máshol lebeg. Chagall képzőművészete talán leginkább a költészet és a metaforák művészeti ágához tartozik, ahol – az általa közvetített érzelmeken kívül – semmi sincs pontosan úgy, mint a valóságban.

Vagy tán mégis?

dr. Katarina Mohar
művészettörténész
France Stele Művészettörténeti Intézet


PROMÓCIÓS VIDEÓ (Szlovén nyelvű)


FOTÓGALÉRIA: A kiállítás megnyitója

20180518_chagall_otvoritev_Lendava_01 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_02 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_03 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_04 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_05 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_06 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_07 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_08 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_09 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_10 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_11 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_12 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_13 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_14 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_15 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_16 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_17 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_18 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_19 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_20 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_21 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_22 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_23 20180518_chagall_otvoritev_Lendava_24


A KIÁLLÍTÁSRÓL A SAJTÓBAN

SZLOVÉN SAJTÓ

MAGYAR SAJTÓ