A Zsolnay gyár aranykora

Kiállításmegnyító: Péntek, 2012. június 15-én, 17.00 órakor a lendvai várban.
A kiállítás 2012. szeptember 16-ig tekinthető meg.

MEGHÍVÓ

A Pannon EGTC területi társulás keretében Lendva Község
és a Galéria-Múzeum Lendva tisztelettel várja Önt

»A Zsolnay gyár aranykora.
Historizmustól az art deco-ig. Válogatás a pécsi
Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből.«,

c. kiállítás megnyitójára, amelyre 2012. június 15-én, pénteken, 17.00 órakor kerül sor a lendvai várban.

A kiállítást dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere és mag. Anton Balažek, Lendva Község polgármestere nyitják meg.

A kiállítást szakmailag méltatja dr. Kovács Orsolya, a Zsolnay Múzeum művészettörténésze.

Közreműködik: a Vita kamarakórus és Dušan Stojanović a növendékeivel.

Ezzel az eseménnyel egyidőben alakul meg a Pannon EGTC területi társulás projektírodája is.

A KIÁLLÍTÁSRÓL

A Zsolnay gyár aranykora
Historizmustól az art deco-ig
Válogatás a pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből

A Zsolnay gyárat 1851-ben alapította Zsolnay Miklós pécsi kereskedő. A gyár fia, Zsolnay Vilmos (1828-1900) irányítása mellett vált az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb kerámiagyártó üzemévé, aki 1865-ben vette át és 1900-ban bekövetkezett haláláig találmányok sokaságával tette világhírűvé. Találmányai közül a magastüzű mázzal díszített ún. „porcelánfajansz”, az irizáló fényű „eozin” és a „pirogránit” elnevezésű építészeti kerámia volt a legnevezetesebb. A múlt századforduló éveiben a díszkerámiák mellett használati edényt, padló- és falburkoló lapokat, kályhacsempét, egészségügyi (szaniter) árut és építészeti kerámiát egyaránt gyártottak.

A két világháború között, már az unokák nemzedékének irányításával, áttértek a porcelángyártásra és az ipari porcelánszigetelők jelentették a fő bevételi forrást. A gyár az 1948-ban bekövetkezett államosítás után sem szűnt meg, ma Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. néven működik.

A kiállítás a díszkerámia gyártás történetét mutatja be a kezdetektől az 1930-as évek art deco stílusának megjelenéséig.
Az 1870-es években a népművészet befolyása érvényesült Zsolnay Vilmos két leánya, Teréz és Júlia munkáiban, akik jelentős népművészeti gyűjtőmunkát is végeztek.

Zsolnay Júlia tervező munkássága meghatározó volt a gyár magyaros-orientalizáló stílusának kialakításában, amely első alkalommal az 1878-as párizsi világkiállításon hozott sikert, és amelynek alapja a magastüzű máztechnika volt. Férje, a lengyel származású Sikorski Tádé 1883-ban kapcsolódott be a tervező munkába és részt vett a szecessziós stílus meghonosításában is. Zsolnay Júlia és Sikorski Tádé művészi munkájának alapja a Zsolnay Vilmos által kifejlesztett páratlan technológiai gazdagság volt.
Az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott szecessziós díszkerámiákat fiatal iparművészek tervezték, akiknek a plasztikusan formált, figurákkal díszített munkáin jól érvényesült az „eozin” máz fényes, irizáló jellege. A „szecessziós” vagy „art nouveau” korszak a gyárban folyó művészi munka csúcspontját jelentette.

Az 1920-as években megjelenő art deco letisztultabb, stilizált formavilágát képviselte az unokák nemzedékéből Mattyasovszky Zsolnay László festő- és iparművész. Ennek a korszaknak a jellegzetes művészi felfogását tükrözi a Tut-ankh-amon sorozat is, amelyből egy kis válogatás szerepel a kiállítás anyagában.

A kiállításon bemutatott kerámiákat a kiviteli tervekből összeállított válogatás kíséri, amely bepillantást enged a tervező munkába is.

dr. Kovács Orsolya, Zsolnay Múzeum művészettörténésze

TÁRGYGALÉRIA

FÉNYKÉPEK A MEGNYÍTÓRÓL