KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS: Klavdij TUTTA

MEGHÍVÓ

A Lendvai Galéria és Múzeum tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait Klavdij Tutta festőművész Mediterrán világítótornyok és mediterrán vízijárművek című képzőművészeti kiállításának megnyitójára 2015. október 16-án, pénteken 18 órára a lendvai várba.

A kiállítást Franc Obal művészettörténész nyitja meg.

A kiállítás 2015. november 16-ig tekinthető meg.

A MŰVÉSZRŐL

Az elfolyt Pannon-tenger fragmentumai

Klavdij Tutta festőművész és grafikus képzőművészeti alkotásai már több mint három évtizede a mediterrán térség művészettörténeti palimpszesztusának képzőművészeti szempontból aktuális és filozofikusan megalapozott képét tükrözik. Művészete a modernizmus kisimultságát és a háromdimenziós térhatás élő, szerves tárgyiasságát egyesíti magában. Tutta vizuális tájai feltárják a festő identitását, melynek alapja a „vidám mediterrán” festészet és a „sötét modernizmus” festészetének szembeállítása. A tárgy, az anyag, a tartalom kifejezésével a reálisnak a szellemibe való szublimációját hozza létre, társítva a forma szépségének kellemes érzetével.

A dobronaki Vino Art művésztelepen való részvétele 2012, 2013 és 2014-ben új alkotásokat eredményezett, amelyeket a Mediteranski pomoli – Mediterrán mólók és Mediteranski svetilniki – Mediterrán világítótornyok ciklusokba sorolhatunk. Ezek a művek a 2010 és 2013 közötti években keletkeztek, amikor az egymásba hajló kék, zöld, türkiz és szivárványos árnyalatok által a tengermelléki térség többrétegű légkörét teljes körű, változatos, metaforikus formában jelenítette meg. Képein a világosság az energia remegő részecskéiként szóródik szét, amelyeket a festő polimorf módon modellált testformákká halmoz, ezáltal a formáknak természetfeletti, mágikus töltetet kölcsönözve.

Tutta a Muravidéken keletkezett alkotásainak Az elfolyt tenger és Az elfolyt tenger világítótornya címet adta. A képek teli vannak a valamikori Pannon-tenger érzéki és narratív szimbolikájával, amelynek hangulati maradványait manapság a Balaton jelenti.

A képeken az emberi formákat és arcokat kollázsként összefűzve érzékeljük, melyeket ecsettel felhordott színekkel fed át. A festő élő ecsetvonásokkal fejezi ki meghitt viszonyát a valamikori valós élet felelevenítése és feléledése iránt, ily módon ragadja ki a megállíthatatlan fizikai mulandóság folyamatából és őrzi meg az elmúlt idők és a megélt eseményekre való emlékezés képzőművészeti feljegyzéseként.

Az élet sokszínűségét a festő a tenger sötétkék mélységei és a világoskék, zöldes sekélység közti kapcsolat ábrázolásával érzékelteti. Az emberi lét drámáját az üledékek, fosszíliák, dűnék, magányos szigetecskék, nyugodt öblök, térbe nyúló mólók és esetenként egyéb tárgyak kirajzolódó struktúrái fejezik ki. A kötelekhez hasonló különböző formák a sokszor végzetes szelek változó irányára utalnak, a légrétegek különböző mozgására és a kiszámíthatatlan légköri áramlatokra. A csodabumeráng, a bot vagy a légfogók elanyagiasodott, ívvé hajlított színes struktúrái a kozmikus energia kondenzátoraivá, hordozóivá és vezetékeivé válnak. Az ég és a tenger színes rétegződése vertikálisan megkonstruálva tartalmazza a vékony szárazföldrétegeket. A vonalak és a pontok a lépésnyomokat szimbolizálják, így a megtett utat jelölik; a kis körök a földet ábrázolják, a csodás szerencsekereket, a kerék pedig az előrehaladásra és a fejlődésre utal.

A 2013-ban készült, Az elfolyt tenger világítótornya című alkotásra egy magas világítótorony, annak függőleges építészeti megoldása jellemző. Az építmény sugároz, jeleket ad le és körvonalazza a légáramlatok, hangok és üzenetek irányait. A műben a sejtelmes terek, virtuális kulisszák a vízszintes kék, szürke, zöld és rózsaszínű geometrikus csíkok által modern helyszínekké változnak, szervesen érzékelt tárgyi világot ölelve fel. Ez a világ az öblök lágyan lekerekített formáiban, medencékben és különböző amorf formákban jelenik meg, különösen pedig az épület architektúrájában, amely a világítótorony valamikori megalkotóinak ecsetvonásait tartalmazza.

Tutta korszerű formavilága többrétegű képzőművészeti struktúrát tartalmaz, amelyet a festészet, a kollázs, a jel- és konceptuális fragmentumok kölcsönös feszültsége által épít fel.

Az elektronikus média korszaka a legújabb műveken a „merevlemezeken és agyunk számítógépes kivonataiban” nyilvánul meg raszteres pixelek formájában, amelyek a formák rekonstrukciójára figyelmeztetnek. Ezek a foltok textúráin keresztül emberi alakok homályos körvonalait tárják fel a légies kollázs által, racionálisan kivitelezett geometrikus képhordozóvá fonódva. Az új képzőművészeti elemekkel Klavdij Tuttának sikerült megragadni, kifejezni és megformálni az „idő szellemét” összes attribútumával, amely már a kezdetektől is jellemző a művész világára.

A rugalmas képhordozó a látogató interaktivitását feltételezi, ezért a képet redukált szerves tárgyiassággal festette meg, ezzel horror vacuit teremtve, ami a végtelen tengert vagy világűrt szimbolizálja. A kép felületébe szőtt háromdimenziós objektumok a kép sík felületének térbeli hatást adnak, újonnan keletkezett szobor-képekké formálják.

Tutta a játékos alakokkal, színes felületekkel és plasztikus testelemekkel új képzőművészeti egységeket alkotott, amelyekben a kiinduló elem a tengerhez, a tengerparthoz, a mólókhoz, a világítótornyokhoz, a hajókhoz kötődik. Ezek személyen és időn túli transzformációját ezért a lelkiállapot szimbolikus, személyesen érzékelt képzőművészi nyelvével hozhatjuk kapcsolatba.

mag. Franc Obal művészettörténész