KIÁLLÍTÁS: Aleksander Drakulič – platonikus projekciók

2021. június 19. és november 21. között Aleksander Drakulič platonikus projekciók című kiállítása látható a lendvai vár pincéjében.

Mindenkit szeretettel várunk!

A kiállításról:

Minden kiállítás valamilyen céllal jön létre, következésképpen saját mondanivalóval rendelkezik. Utóbbi nem csak az egyes kiállított művekben, hanem például a művészeti alkotások kiválasztásában, kontextusában, a térben való elhelyezésükben, az esztétikai és a művészi értékükben is tükröződik. Az esetek többségében ezek az üzenetek világosak és megfejthetők a kiállítás megtekintésével. Vannak azonban olyan kiállítások is, amelyek „ideáit és mondanivalóját” nehezebben tudjuk dekódolni, hiszen ezek előismeretekhez és a mélyebb kontextus ismeretéhez kötöttek.

Ilyen Aleksander Drakulič platonikus projekciók című kiállítása is, amelyet Platón barlanghasonlatának az ismerete nélkül nehezen tudunk értelmezni. Platón az Állam című szókratészi dialógusban összefoglalja az ontológiáját, melyen keresztül barlangban élő vaksi emberekkel azonosít bennünket, akiknek a lábait és a nyakát megbéklyózták, valamint akik ugyanarra a falra néznek. Mögöttük tűz ég, amely megvilágítja a falat, így kénytelenek a falon megjelenő árnyékokat nézni. Ezek az árnyékok a fogvatartottak és a tűz között lévő emberek (és tárgyak) vetületei. A rabok bizonyosak abban, hogy amit látnak, az a valóság. De egy nap az egyik rab kiszabadul és a tűz felé fordul, a fény miatt azonban fájni kezd a szeme. Túlzottan vak már ahhoz, hogy a tűz által megvilágított dolgokat olyan tisztán lássa, mint az előbb az árnyékokat. Azonban az árnyékok még mindig valódibbnak tűnnek neki a tűz előtt lévő tárgyaknál. Aztán elindul a kijárat felé. Amikor kilép a barlangból, a napfény elvakítja, és nem tud különbséget tenni valóságos és valótlan között. Egy idő után a szemei hozzászoknak a fájó napfényhez. De az árnyékok még mindig valóságosabbnak tűnnek számára a külvilág tárgyainál. Idővel a látása kitisztul, és először a tárgyak árnyékát figyeli a vízen, majd tekintetét magukra a tárgyakra irányítja. Rájön, hogy a Nap teszi lehetővé, hogy lássa a külvilágot.

Platón ezzel a hasonlattal azt üzeni, hogy a világ mindennapi megismerése során elvakítottak vagyunk, mint a barlang rabjai: a világ a bennünket körülvevő barlang, a barlangban lévő tárgyak és emberek pedig csak a valódi létezők árnyékai. A barlangon kívüli világba való átlépés a megvilágosodás metaforája, a szellemi belelátás abba, hogy az érzékelt világ, amelyet a barlang metaforizál, csak utánzata az ideák világának. Itt a fentiek nyomán összegzett felismerésről van szó: az idea az egy és a valóságos, az érzékelt a sok és a kevésbé valóságos.

Aleksander Drakulič kiállítása lehetőséget nyújt arra, hogy minden látogató a bejáratnál kapott zseblámpa segítségével saját maga alkossa meg az árnyékokat a lendvai vár alagsorában. Szimbolikus tettről beszélhetünk: a saját valóságunknak a megalkotásáról. De tudatában kell lennünk, hogy mi nem a Nap vagyunk, a platóni legfelsőbb idea, hanem csak a tűz, amely csupán utánozza a legfelsőbb ideát. Ebben a hasonlatban felvetődik a művészet definíciójának a kérdése is: ha az általunk ismert világ csak az ideák világának az „utánzása”, akkor a művészet az észlelhető világunk utánzása, tehát az utánzat utánzata? Ez vajon azt jelenti, hogy a zseblámpa a kezünkben van? Hogy ez bizonyos felszabadulás és az első lépés afelé, hogy azt lássuk, amit szeretnénk, és lassan közeledünk a barlang kijáratához?

A kiállítás kurátora: Pisnjak Atilla

A művészről:

Aleksander Drakulič (1963) grafikai tervezőként és művészeti igazgatóként kezdte szakmai útját, de az utóbbi időben egyre inkább a művészeti alkotásnak szenteli idejét. Főleg Magyarországon él és alkot. Művészetében különböző jelenségek és stílusok, például a konkrét művészet, az absztrakt geometria, az op-art és a konstruktivizmus fonódnak össze. Alkotásait geometriai motívumokból építi fel, amelyeket aztán új formában olvaszt össze, s ebben azok új jelentést is kapnak. Relatíve rövid alkotói pályája során több jelentős kiállítása volt. 2017-ben és 2018-ban a párizsi Salon des Réalités Nouvelles-ben állított ki, 2020-ban részt vett a budapesti Vasarely Múzeum Fény-Mozgás-Illúzió (Light-Movement-Illusion) című kiállításán. A Kranji Képzőművészeti Egyesület tagja.