Múzeumok éjszakája 2024

2024. június 15.

PROGRAM

18.00 Lendvai vár
Az esernyőm alatt, játékos műhely gyerekeknek

18.00 Lendvai vár
Ernst Fuchs, tárlatvezetés

19.00 Lendva Polgárság Múzeuma
Gyermekvilág Lendva-vidéken, kiállításmegnyitó

20.30 Lendvai Zsinagóga
Klarisa Jovanović és Dejan Berden koncertje

Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt, a belépés a rendezvényekre díjtalan!

EGY RÉSZLET A KIÁLLÍTÁSBÓL

Gyermekvilág

A történelem nemcsak csatákból, várépítésekből áll, hanem gazdálkodásból, építkezésből, sőt játékból is. A hétköznapi élet apró, de korántsem lényegtelen történéseiből. A gyermekek élete is része a történelemnek. Elég, ha csak a gyermekek 1212-es keresztes hadjáratára gondolunk, amikor az egyház biztatására Európaszerte több ezer gyermeket gyűjtöttek össze, hogy visszahódítsák a Szentföldet. Az akkori felfogás szerint, ha addig nem jártak szerencsével a bűnös életű katonák, akkor majd a „tisztalelkű”, Isten oltalmát élvező gyermekeknek ez biztosan sikerül. A kegyetlen valóságban a gyermekek többsége a mostoha körülmények miatt már útközben meghalt vagy rabszolgakereskedők áldozata lett. A gyermekek és anyák szívet tépő sorsa a háborúkban és katasztrófákban az emberiség történelmének legkegyetlenebb eseményei közé tartoznak.

Kisfiú hintalovon, Lendva-vidék, 1930-as évek. / Fantek na gugalnem konjičku, Lendava z okolico, 1930. leta. Fotó / Foto: Gerencsér Pál.

A gyermekeknek a családban és a közösségben elfoglalt helyéből, életmódjából nagyon sok mindent megtudhatunk egy adott történelmi korszakról, egy adott korszak társadalmáról. Az ő „kis világuk” mindig tükre, adott esetben görbe tükre a felnőttek világának, hiszen játékaikhoz a felnőttek életéből merítenek ihletet, életkörülményeik pedig kendőzetlenül minősítik a családi és társadalmi viszonyokat. A gyerekek a „nagyokat” figyelgetve, a „nagyok” világát, cselekedeteit és alkotásait utánozva készülnek fel a felnőttkorra, a mindennapi élet megpróbáltatásaira és örömeire. A gyermekélet és a gyermekjáték mintegy esszenciája, foglalata az egyetemes emberi kultúrának, ahogyan azt nagyon találóan N. Bartha Károly is megállapította: „A játék a művészetek rokona…”

Ma egy gyermekközpontú világban élünk, ahol valóban a gyermekeké a világ. A család a tevékenységeit köréjük szervezi, és a szülők első számú célja a gyerekek minél jobb körülmények közötti felnevelése és iskoláztatása. Ez azonban nem volt mindig így. A gyermekekben évezredeken, évszázadokon át kis „tökéletlen” felnőtteket, etetni való éhes szájakat láttak, akiknek felnevelése nem kis teher volt a család számára, és értékük attól függött, hogy mennyire tudták kivenni a részüket a család munkájából. Még a vagyonosok is szívesebben bízták gyermekeik fáradságos nevelését dadákra, nevelőnőkre, házi tanítókra. Ráadásul hatalmas különbség volt a fiúk és a lányok megítélésében is, hiszen évszázadokon át csak a fiúk örökölhettek és vitték tovább a család nevét. A magyar paraszti társadalomban, ha azt mondták, gyerek, valójában a fiúkra gondoltak, de ez a megállapítás a 19. század végéig általánosítható egész Európára is.

Kisszekér / Voziček. Gönczi Ferenc, 1914. / Orbán Péter, 2024.

„A következő évszázad a gyermek évszázada lesz, ahogyan ez az évszázad a nő évszázada volt. Ha pedig a gyermek kivívta jogait, tökéletes lesz az erkölcs is” – jövendölte Ellen Key svéd pedagógus-író 1900-ban megjelent, korszakalkotó jelentőségű könyvében. A 20. század folyamán rengeteg olyan forradalmi szociális, egészségügyi és oktatási reform ment végbe, amely a gyermekek minél gondtalanabb és biztonságosabb életét szolgálta. Arról, hogy a 20. század valóban a gyerekek évszázada lett-e, minden bizonnyal megoszlanak a vélemények, de hogy a 21. század már a gyerekek évszázada Európában, afelől nem lehetnek kétségeink. Ez ügyben azonban a világon még akad tennivaló bőven!

Fürdőző lendvai fiatalok. Lendva, 1930-as évek. / Lendavska mladina med kopanjem, Lendava, 1930. leta. Fotó / Foto: Gerencsér Pál.

A KIÁLLÍTÁS SZAKSZÖVEGÉT ÍRTÁK ÉS A KIÁLLÍTÁST RENDEZTÉK:

KEPÉNÉ DR. BIHAR MÁRIA
néprajzkutató, történész

DR. LENDVAI KEPE ZOLTÁN
néprajzkutató, főmuzeológus