Hegyvidéki távlatok

Kiállításmegnyító: Kedd, 2012. március 27-én, 18.00 órakor a lendvai várban.
A kiállítás megtekinthető 2012. május 2-ig.

---

MEGHÍVÓ

A Galéria-Múzeum Lendva és a Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt és Kedves Barátait a Hegyvidéki távlatok c. kiállításának megnyitójára, amely 2012. március 27-én, kedden 18 órakor lesz a lendvai várban.

Köszöntőt mond: Fonti Krisztina, a Hegyvidéki Önkormányzat alpolgármestere és Dr. Göncz László, magyar nemzetiségi parlamenti képviselő.
Szakmai méltatást tart: Breznay András, festőművész.
Zenei program: Götz Quartet.

Kiállító alkotók névsora:
Angyal Júlia, Ázbej Kristóf, Borza Teréz, Breznay András, Ferdinánd Judit, Füzes Gergely, Fóth Ernő, Galambos Tamás, Gyügyi Ödön, Kampfl József, Kiss Nagy András, Kókay Krisztina, Kudász Emese, László Péter, Orient Enikő, Pató Károly, Pálos Anna, Szathmáry Gyöngyi, Szmrecsányi Boldizsár, Vígh Tamás

A kiállítás megtekinthető 2012. május 2-ig.

---

A KIÁLLÍTÁSRÓL

Ma húsz nagyszerű hegyvidéki művész alkotásait hoztuk el ide a lendvai közönségnek. Ők egymástól nagyon különböző stílusban alkotó művészek, műveik bemutatásával ízelítőt tudunk adni a hegyvidéki képzőművészek munkáinak sokszínűségéből.

A kiállítás címe Hegyvidéki távlatok, s valóban egy keresztmetszetet kívánunk adni arról, hogy a Hegyvidéken alkotó művészek milyen távlatokban fejtik ki gondolataikat. A közel és távol jelenik meg a kiállított képeken, mely egyaránt jellemzi a Hegyvidéket, ahol a forgalmas város képe éppúgy megtalálható, mint a csendes kisvárosi kertek élete.

A kiállításon ebben a művészi gondolatkörben Pató Károly linometszeteivel ment legmesszebb, hiszen a fák kérgeinek mikrokozmosza a végleteket fejezi ki. Ez a nagyított dimenzióváltás a nézőt arra készteti, hogy az általánosban – itt a fa törzsében – is lássa meg a különlegest.

Pálos Anna távlataiban is megtalálható a közel-távol érzésvilága, de az pszichológiai, emberi vonatkozásban jelenik meg. Stílusa és pamut anyaghasználata azonban könnyíti, feloldja a témákban rejlő feszültséget.

A mikrokozmosz és makrokozmosz szembeállításával, különös véleményalkotásával találkozhatunk Galambos Tamás műveiben is.

Füzes Gergely a Hegyvidéket nagyban jellemző csendes kiskerti életet mutatja be, valami olyasmit, ami a főváros forgatagában a nyugalom zöld szigetét jelentő Hegyvidéket jellemzi. Itt is egy érdekes kettősséggel találkozunk, a feszes mérnöki pontosságú kompozíciók keretet adnak a természet levegős impresszionista burjánzásának, virtuóz oldottságának.

Borza Teréz porcelánművész nemcsak a porcelán formájával foglalkozik, hanem azzal is mennyire nyújtható az anyag olyan vékonyra, hogy a fény áttörjön rajta. Így a természet egyik nélkülözhetetlen eleme is részt vesz a művészeti alkotásban. Nem idegen törekvés ez, gondolva az egyiptomi alabástrom kancsókra vagy a ravennai alabástrom ablakokra. A művész a fény és árnyék örök képzőművészeti kérdéseit veti fel a nézőnek ajánlva elgondolkodtatásra.

Ha a víz, föld, égre vagy a négy évszakra gondolunk, akkor gondolhatunk Orient Enikő művészetére is.

A textilművész jellemzően stilizáló, egyszerűsítő módszerrel, gondolatvilággal jut el oda, hogy átfogó fogalmakat témát feldolgozzon, és ezáltal az életre mint kerek egészre tekintsen. Modern művészi elgondolásai között mindig ott találhatjuk az egyetemes tisztaság jelképeit, irányvonalait.

Angyal Júlia – az álom, ébrenlét, mese és emlékek, motívumok és jelek, amelyek leginkább meghatározzák Angyal Júlia festészetét. A képei felidézik a Kárpát-medence középkori templomaiban fennmaradt freskók rajzos kifejezésmódjait, azonban a művész sajátos modern képi dinamikával él, mely lendületet ad – alapvetően letisztult – kompozícióinak.

Szmrecsányi Boldizsár szobraival nap mint nap találkozhatunk Budapest belvárosában, a legforgalmasabb sétáló utcában, a Váci utcában vagy az Egyetem téren. Sajátos groteszk érzelemvilágú szobrok kerülnek ki kezei alól, melyek rendkívül simára csiszoltak, ezáltal az egyiptomi gránit szobrokra hasonlítanak. Azonban az irónia az, hogy nem félisteneket ábrázol, hanem eget fürkésző rollerest, vagy egy egyszerű lábfejet, mely simaságával és laposságával már-már az áramvonalas formatervezésként simul el a járókelők lábai között, mint köztéri utcaszobor.

Galambos Tamás sem riad vissza az ironikus hangvételtől. Műveinek témái erős szókimondó jellemet takarnak, festményei a művész politikai, illetve magyarságról alkotott véleményét tükrözik. Egy sajátos közép-európai művészt láthatunk benne, aki fanyar humorával örvendezteti meg nézőit.

Gyügyi Ödön saját bevallása szerint sámánhitű. Az ő grafikáit átszövi a fantázia, amikor a kontúrra alkalmas eszköze néha a saját útját járja, ahogy a sámán is át kell hogy adja a szellemvilágnak magát a közvetítéshez. Az eredmény egy lírai szürrealizmus.

Ázbej Kristóf Párizsban és Budapesten élő művész a múlt évben rendezte önálló kiállítását Budapesten nagy sikerrel. A kiállítás címe Tízezer arc, önmagáért beszél. Egy-egy arc megformálása, megfestése nemcsak a megalkotandó modell érzelmeit jelzi, hanem a művész kéznyomaival is jellemez egy-egy arcot. Így válhat olyan izgalmas párbeszéd jellegű festménnyé a régi portréfestés, mely újdonsággal telítődik Ázbej keze alatt, dipoláris érzelmek fúzióit látjuk egy-egy arcon.

Vígh Tamás Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész meghatározó jelleggel volt jelen a XX. század második felében. A magyar szobrászatra jelentős hatással volt, hiszen szobrászok nemzedékét nevelte fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Sőt több éven keresztül a művészeti elitet képező Képzőművészeti Szövetség elnöke volt. Művészetére enyhe kubizmus, gyűrt formák jellemzőek.

Szathmáry Gyöngyi ugyancsak Munkácsy-díjas szobrászművész. Magyarországon 35 köztéri szobra van felállítva. A szobrászati szakmában úgy tartják, sikeresen egyesítette a klasszikus görög szobrászati stílust a magyar népi elemekkel.

Fóth Ernő expresszionista festményeit formálta, saját kifejezésével élve „belső vívódással” születnek munkái. A művészet nagyfokú szabadsága látszik munkáiban. A művész a kifejezés erősségét követi, és amikor eléri azt, akkor érzi késznek műveit. Számos falképe, gobelinje, faintarziája látható, például a budapesti Operaházban, a Szegedi Nemzeti Színházban, sőt New Yorkban a konzulátuson és az ENSZ képviseleten.

Ferdinánd Judit grafikai lapjain zárványszerűen foglalja kompozícióiba egy-egy motívum képét. Ezek a körülfogott motívumok – Krisztus korpuszok, szobrok részletei, népművészeti formák, szecessziós tárgyi kellékek – központi tartalommá, allegorikus érvényűvé emelkednek kompozícióiban.

Kampfl József szobrászi témái a portré, vizi állatok és játszó gyermekek kötik le. A szoborportréi akkor is megszületnek, amikor arra nincs konkrét megrendelése. Több mint száz köztéri szobor hirdeti munkásságát Magyarországon, ezek közül kettő található kerületünkben.

Kudász Emese az egy éve elhunyt festőnő hasonló lelkiséggel festett. Lírai tájképeiben mindig találunk egy-két figurát, ami a festészet örök, visszatérő témájára utal, a táj és ember egységére. Mint ahogy a későreneszánsz idején idősebb Breughel komponált, a táj szinte elnyeli az embert. Kudász vásznain is a természet elsőbbségét jeleníti meg az emberrel szemben.

Kókay Krisztina grafikus felfogása erőteljesen átszűrődik textilképein. Művészete azzal a bölcsességgel rendelkezik, hogy szerény eszközökből nagyot épít, azaz a kevesebb több hatását éri el műveivel.

László Péter állatszobrokat mintáz leginkább, melyet sok esetben arcképpé emel fel. Klasszikus ábrázolásmódjában mestereit követi Ferenczy Bénit és Pátzay Pált, akik ugyancsak a felesleges részletek elhagyásának szobrászai voltak.

Kiss Nagy András szobrászt viszont inkább az igényes kidolgozás érdekelte, és ezek tűnnek leginkább szembe érmein. Ez a részletekre is kiterjedő gondosság egész életművének meghatározó tulajdonsága. Az 1972-es Velencei Biennálén alkalma volt bemutatni nagyobb önálló kiállítási anyagot.

Végül saját munkásságomról, (Breznay András) a városképek és a figura szerepe a térben érdekel leginkább. Egy retrospektív kiállítás nyílik hamarosan Budapesten műveimből, városképeimből, a kiállított munkámban a fény és szín változásait kutattam egy művésztelepi jeleneten.

Ennek a kiállításnak nem a stílusegység a feladata, hanem hogy a Hegyvidéken alkotó művészek szemével mutassuk be Önöknek egy olyan kerületet, ahol a természetközelség éppúgy hat a művészek alkotó gondolataira, mint a városiasság, mert ez a kettősség jellemzi a Hegyvidéket. A kerületben inkább a kisvárosi nyugalom a jellemző, ami nyugalmat és gondolatokat nyújthat a kerületünkben élő művészeinknek.

Touluse-Lautrec mondta egyszer, hogy a tükröt azért találták fel, hogy az emberek azt függőlegesen feltegyék a falra, és egész testüket lássák benne. Aztán valaki kitalálta, hogy vízszintesen is feltehető, pusztán az újdonság kedvéért. A tükör így elvesztette eredeti funkcióját, hogy lássuk magunkat teljesen. Nos ez a kiállítás visszaforgatja a tükröt, és igyekszik mindent megmutatni, ami a Hegyvidék határain belül van.

Sokszor azon tűnődtem látva alkotásainkat, mi művészek már régebben létrehoztuk a határokon átívelő kulturális együttműködést, mint az Európai Unió. Művészeink jóval hamarább tudták megoldani az európaiság egyik jelmondatát, alapgondolatát, ami a közös együttélésről szól. Azért mert a művészek a legérzékenyebben reagálnak a napi történésekre, nemzetközi kifejező eszközökkel élnek, ezért sokszor a művészeknél van a helyes megoldás kulcsa. Ezt jelképezik a Kárpát-medence nemzetközi művésztelepei.

Nagy öröm számunkra, hogy szomszédunknak egy széles skálán mutathatjuk be a kerület művészek körének egy jelentős szeletét, mely több művész nemzedéket ölel fel.

Kívánok önöknek tartalmas időtöltést és jó szórakozást a kiállítás megtekintéséhez!

Breznay András, festőművész

---

FÉNYKÉPEK A MEGNYÍTÓRÓL