KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS: Világító lélekszemcsék

MEGHÍVÓ

A Lendvai Galéria és Múzeum
szeretettel várja Önt és kedves Barátait a

Világító lélekszemcsék
Válogatás a Đurđevaci Városi Múzeum Ivan Lacković Croata Adományának műveiből

című kiállítás megnyitójára 2015. december 17-én, csütörtökön 17 órára a lendvai várba.

Beszédet mondanak:
mag. Anton Balažek, Lendva Község polgármestere és
Kristina Benko Markovica, Đurđevac város alpolgármestere.

A kiállítást megnyitja Edita Janković Hapavel, főmuzeológus és a đurđevaci Városi Múzeum igazgatója.

Közreműködik: HKD Pomurje

A kiállítás 2016. január 30-ig tekinthető meg.

---

A MEGHÍVÓ GRAFIKÁJA

---

A KIÁLLÍTÁSRÓL

Világító lélekszemcsék

„Az ember nem örülhet egyedül. Ha az örömön nem tudsz valakivel osztozni, akkor az nem is igazi öröm. Minek gyűjteni ezt a földi kincset? Hiszen ez mind csupán matéria. Azt mondják, hogy az, amit megalkotunk, művészet, ám mindmáig senki sem magyarázta meg, mi a művészet. Utaztam a világban, gyűjtöttem ezeket a foszlányokat, és egyszerre túl sok lett belőlük, valakinek oda kellett ajándékoznom…”

(Ivan Lacković Croata)

Az ajándékot Đurđevac kapta. Az a város, mely közel esik szülőfalujához, Batinskához, s amelynek szintén adományozott egy nagyon szép festménykollekciót.

Lacković a Đurđevaci Városi Múzeumnak 1997-ben adta át gyűjteményét, ez egyben a művész hazatérése is volt a szülőföldjére, amelyet azonban az emlékei révén sosem hagyott el, hiszen azok fellelhetőek a festményei ezer és ezer motívumában.

Olyan ember volt, aki széles látóköre révén affinitást mutatott a kis és a nagy emberek sorsa iránt is. Költők, festőművészek, a prominens személyek a kultúra és a politika világából mind-mind valahol nyomot hagytak benne, de a legnagyobb pecsétet a szülőföldje nyomta rá; a Drávamente, a tölgyfaerdők, a kéknefelejcs, a vadeper és a galagonya, a napraforgók, a drávamenti táj kis házikókkal és út menti keresztekkel, emberek menetével és világító lámpásokkal. Ezek a motívumok végigkísérték életpályáját, rajzainak ereje és allegorikus jelenetei pedig felismerhetővé és tiszteltté tették őt hazája határain kívül is.

Szolgálatkész, szívélyes, nemes, egyszerű, ám mégis oly nagy volt. Szeretett másokat megajándékozni.

Annak ellenére, hogy az 50-es években Zágrábba ment, ahol a Krsto Hegedušić-csal való találkozás kulcsfontosságú volt művészi pályájában, mindig visszatért szülőföldjére, ahonnan az alkotóerejét merítette.

Számtalanszor hangsúlyozta: „Egykoron azt mondogatták, hogy a Drávamentén »Koprivnicától Viroviticáig nincs semmi«. Mindig is azt szerettem volna, ha ez a viszony és gondolkodásmód megváltozik. Elsősorban azért, mert »a Drávamente tőkéjén« sok csodálatos művészgeneráció termett meg, és mindegyik hozzájárult e vidék szellemiségéhez. Talán kis létemben boldognak érezhetem magam, hogy olyan emberekkel találkozhattam, mint Hegedušić, és hogy később olyan helyzetbe kerültem, hogy »élettulajdonságait« összegyűjthettem. A gyűjteményem meghaladja az ezres számot. Ebben senkit sem emeltem ki különösebben. Minden egyes tárgyhoz úgy viszonyultam, mint a vágyott drágakőhöz. Szerettem volna létrehozni valamit a saját lelkem számára és mások javára; a művek halmazából kikristályosodik a teljesség, mely által a gyűjtemény felismerhetővé válik. Nem lehetünk »jósok« és nem láthatjuk előre az alkotók némelyikének sorsát. Számomra minden találkozás valójában egy lehetőség volt és igyekeztem azt kihasználni. Sosem mondtam azt sem, hogy »Van ezem, van azom!« Igyekeztem nem elhanyagolni a »kis« alkotókat sem, akik a térségemben alkottak és nyomot hagytak. Egy közülük Ančić professzor, az az ember, aki a kezdetekben sokat segített nekem. A gyűjteményemnek, melyet létrehoztam és amely még nem teljes, az alapja mindig is az volt, hogy a »művészet nem ismer határokat«. Távoli meridiánokon, ahol nem ismertem a nyelveket, kommunikálhattam az alkotásokon keresztül, a képek pedig valamit üzentek nekem. Számomra a világ »orbis pictus«, hiszek ugyanis a jel egyetemességében. Szép, amikor vannak olyanok, akik széles távlatokban gondolkodnak. A világ nagy múzeumai magángyűjteményekből jöttek létre. Az egybegyűjtött művek egy részét elhoztam ismét ide, ahonnan elindultam, a Drávamentére és Đurđevacra. Művészet nélkül az emberiség nagyon szegény lenne. Meggyőződésem, hogy ez az adomány a drávamenti város kulturális tartalmainak és értékeinek szélesebb körű összekötésében az alapot képezi majd.”

Ivan Lacković Croata adománya a középkori Wasser­burgban, azaz a Stari grad erődítmény padlásterében kapott helyet. Ma a Đurđevaci Városi Múzeum állandó kiállításának a része, és a múzeum folyamatosan zajló kiállítási tevékenységével együtt Koprivničko-križevačka megye kulturális tartalmainak fontos elemét képezi.

Lacković lírai, bús tartalmakkal és hangsúlyos szimbolikával teli gazdag alkotói opusa nem lett az állandó gyűjtemény domináns része. Sőt a kívánsága az volt, hogy a gyűjteményben elsősorban más alkotók művei kapjanak helyet.

Az adomány több egységre van bontva. A számban roppant terjedelmes, festményekből, rajzokból, grafikákból és szobrokból, több mint kétezer darabból álló képzőművészeti gyűjtemény nem csupán horvátországi, hanem más országok alkotóinak műveiből is áll (Örményország, Bosznia és Hercegovina, Csehország, Franciaország, Grúzia, Indonézia, Olaszország, Jugoszlávia, Kína, Magyarország, Macedónia, Malajzia, Hollandia, Németország, Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Svájc, Ukrajna, Nagy-Britannia stb.)

A külföldi művészek egyes alkotásai ezen a kiállításon is láthatók. Találunk itt autodidakta festőket az egykori Jugoszlávia területéről, de a távoli Indonéziában élő alkotók műveit is.

Az adományban szerepel tizenöt jelentős művész Szlovéniából is, közülük külön említést érdemel Gabrijel Stupica akttanulmányával és France Slana több művel. A festőművésznők közül hadd emeljük ki Greta Pečniket és Adriana Maražt.

A gyűjtemény heterogén jellege lehetővé teszi az anyag sokféle tematikájú bemutatását. Kiemelhető belőle akár egy alkotó kiállítása, de létrejöhet kisebb egységek stílusos harmóniája is. Ez a kiállítás reviális jellegű. Elsősorban azokat a horvát szerzőket mutatjuk be általa, akik Bécsben, Prágában, Münchenben, Párizsban vagy másutt külföldön tanultak a 19. század második felében és a 20. század első évtizedeiben, de olyanokat is, mint Krsto Hegedušić, a Grupa Zemlja nevű képzőművészeti egyesület megalapítója, akit Lacković rendkívüli módon tisztelt és aki az ő képzőművészeti formálásában a legfontosabb személy volt.

A Grupa Zemlja egyesület négy tagja szerepel műveivel az adományozott kollekcióban: Hegedušić mellett még Ljubo Babić, Vladimir Becić és Jerolim Miše a Manöken című festményével. Helyet kapott benne Vladimir Varlaj, Anka Krizmanić néhány pszichológiai portréval, a đurđevaci születésű Vinko Grdan a virág a vázában enteriőr kifejezetten fauvista színezetével. A kiállításon a többi közül is kiemelkedik Nikolaj Reiser Ketten című festménye, Murtić tengert ábrázoló alkotásai, melyek gouache technikával készültek, Josip Vaništa Gát az Oderánál című akvarellje, Nives Kavurić Kurtović érdekes Piétája, valamint Frišćić elhajlása a hiperrealizmus felé. Lacković sosem mutatott ellenszenvet az iránt, ami különbözött az ő képzőművészeti interpretációjától, ez pedig kiderül az olyan alkotásokból is, mint Miroslav Šutej mobilis kompozíciója, valamint Joško Eterović és Mladen Galić konstruktivista szimbólumainak minimalizmusa.

Annak ellenére, hogy Lacković gyűjteményének a létrejötte spontán folyamat volt, illetve hogy nem részesített előnyben bizonyos irányzatokat és művészeket, az alkotásoknak a Stari grad padláshelyiségében történő elhelyezésével sem szűnt meg Lacković gondoskodása a kollekció kiegészítése és bizonyos tematikai egységek létrehozása terén. A gyűjteményből így az egyes szerzőket külön kiállítási projektek keretében is be lehet mutatni, a lendvai közönség elé viszont az alkotások nagy száma miatt csupán egy részük kerül.

A Lendvai Galéria és Múzeummal a képzőművészet terén kezdődött az együttműködésünk, mégpedig Galič Štefan tekintélyes grafikus kiállításával Đurđevacon, akinek művei szintén adományozás révén kerültek a Lendvai Galéria és Múzeumba. A Đurđevaci Városi Múzeum galériai állományának lendvai kiállítása pedig ezen együttműködés és barátság folytatása, s a további együttműködés reményében a lendvai közönség megismerheti ezen gazdag és érdekes gyűjtemény más szegmenseit is.

Ivan Lacković Croata élete során az adományozott kollekció folyamatosan bővült, ám Lacković 2004. augusztus 28-án bekövetkezett hirtelen halálával ez sajnálatosan megszakadt.

Ezzel a vendégkiállítással, melyet Ivan Lacković Croata, a 20. század egyik legfontosobb horvát művészének képzőművészeti gyűjteményéből állítottunk össze, lendvai barátainkkal együtt a közelgő ünnepek örömét is szerettük volna Önökkel megosztani.

Edita Janković Hapavel, főmuzeológus

---

FÉNYKÉPEK: A kiállítás megnyitója