Kiállítás a zsinagógában – Marika DANČ-ROTH: Dicshimnusz a kéznek és a fonálnak

A Lendvai Galéria és Múzeum tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait Marika Danč-Roth Dicshimnusz a kéznek és a fonálnak c. kiállításának megnyitójára, amely 2021. szeptember 10-én, pénteken, 18 órakor lesz a lendvai zsinagógában.

Beszédet mondanak Dubravko Baumgartner, a Lendvai Galéria és Múzeum igazgatója, valamint Janez Magyar, Lendva Község polgármestere.

A kiállítást Tanja Šimonka, művészettörténész nyitja meg.

A zenei műsorban közreműködnek Klarisa Jovanović és Igor Bezget.

A MEGHÍVÓ

Marika Danč-Roth

Marika Danč-Roth (Fotó: Meszelics László)

1950
Március 17-én, Lendván született

1972
A zágrábi pedagógiai akadémia képzőművészeti karán szerez diplomát

1973
Tagja lesz a Horvát Iparművészeti Művészek Egyesületének (ULUPUH), és elnyeri a független hivatásos művész státusát

1973
Első önálló jelmeztervezése: az Orfeusz és Euridiké című operaelőadás számára a Horvát Nemzeti Színházban Splitben

1977–79
Az ULUPUH textiltagozatának elnöke

1980
A zágrábi Képzőművészeti akadémián szerez diplomát

1983
Münchenbe költözik, ahol szabadművészként alkot

1991–
Számos egyéni és csoportos kiállításon való részvétel Európában és az Egyesült Államokban

2001–15
A Volkshochschule München/Haar főiskola docense

2015–
Szülővárosában, Lendván él és alkot

A KIÁLLÍTÁSRÓL
Dicshimnusz a kéznek és a fonálnak

Lendva, ez az titokzatos metszéspont, ahol a levegőben ott lebeg a szépérzék, mert lendvainak lenni egyben azt is jelenti, hogy szeretni a szépet, tisztelni az esztétikumot, érezni a ritmusát azoknak a dolgoknak, amelyek ennek a tájnak a leírhatatlan báját alkotják, amellyel azonosulunk és amelyhez tartozunk. Danč-Roth Marika alkotásai, a faliszőnyegek és a reliefképek is magukban hordozzák a szőlőtermő lankáknak, a barázdált mezőknek, a fatörzsek görcseinek képét, a város épített örökségének és az oly sokszor megénekelt városképnek a klasszikus összhangját.

A hely, ahonnan a művész származik, a monarchiában és a balkáni hagyományokban gyökerező magyar-szlovén-horvát-zsidó-jugoszláv szellemiségű hely, ahol soha nem honosodott meg a nacionalista kizárólagosság. A hazaszeretet itt a szűkebb környezettel és az ott élő emberekkel való együttélést jelenti, akikkel nem valamiféle elképzelt, hanem valós kapcsolataink vannak.

Marika az egyetemi évei idején, valamint utána, egészen a Németországba történő költözéséig eltelt 15 év alatt elképesztően szerteágazó és gazdag opuszt hozott létre, amelyért művészeti lendülete csúcsán nem csak kiváló kritikákat kapott, hanem számos presztízsértékű megrendelést, együttműködési lehetőséget és díjakat generált minden alkotói területen. A kosztümök, a képzőművészeti alkotás, a divat, a faliszőnyegek, a szövés, a fonalvezetés a kezdetektől fogva meghatározta útját.

Jagoda Buić, a kivételes mentor, Marika nagy munkaálló képessége és határtalan kreativitása hamarosan szuverén, önálló kifejezési módokat eredményezett ebben a komplex művészeti ágban, amelynek puha kontúrjai és (leggyakrabban) természetes anyagai elvárják a rajzoló, a festő, a formatervező, az építész, a szobrász, a díszlettervező, az illusztrátor tudását, és természetesen az anyagfestés és a szövés technológiájának ismeretét is. A faliszőnyeg-technikában megmutatkozó művészi alkotómunkája a világszerte elismert mentora által megfogalmazott irányelvekből nőtte ki magát. Marika pedig korán elkezdte kitaposni saját kifejezési útját, a választott művészeti ág modern irányzatain belül kialakított sajátos stílusában.

Noha a több mint fél évszázada tartó alkotómunkája során többször próbálkozott új műfajokkal és voltak különböző korszakai, Danč-Roth Marika opuszát végig világosan meghatározza a fa anatómiája. Szeretett fáit beleszőtte a faliszőnyegek domború struktúrájába, a makraméképeibe és természetesen számos rajzába. A gyapjúgyökerek réseiben, a grafit nyomának poétikus puhaságában, a mesteri perfekcionizmussal készült makramészobrok gazdag aprólékossággal díszített filigrán extravaganciájában, a felhasznált nemes, természetes anyagokban a fa az élet, a hagyomány, a forrás, a növekedés, az érzékenység és ugyanakkor a legyőzhetetlen erő metaforájává válik.

A gyökerek és a fák a művésznő számára a honvágy, az emlékek térképei, azon terek földrajzát formázzák, amelyeken ő maga is élt, és mindazok, akik fontosak voltak számára. Az erdőket, kerteket, galériákat, színházakat és temetőket, a vidéket és a nagyvárosokat járva mindig vele van a vázlatfüzete és ceruzája, minden benyomást papírra vet, megrajzol. A képzőművészeti alkotás számára soha nem önmagába forduló monológ, hanem mindenkor dialógus és kontextus, amelyet át- meg átszőnek a hatások, a hagyományok, az idők és az emberek nyomai.

A nehéz, nagyméretű, szövőszéken készült faliszőnyegeket, amelyekben az alapanyag és annak nyersesége dominált, a 90-es évek elején fölváltotta egy többnyire kézi csomózású technikával megvalósított, kifinomult, porózus struktúra. A magával ragadó mitológiai banyánfa, amely a kép keretét beszövő és azt szétfeszítő beláthatatlan gyökérrendszerével beledomborodik a térbe, Danč-Roth Marika interpretálásában csak rá jellemző képzőművészeti kifejezéssé válik, és új fejezetet nyit a faliszőnyegek történetében, noha nem szabad elfelejteni, hogy ennek az alkotásnak a kiindulópontja elsősorban a rajz. Az eredetileg festőnek tanuló alkotó a 90-es évek elején visszatér a festmény lényegéhez, a papírra vetett rajzhoz, amelyet aztán további elemekkel tölt ki, amikor is szembesíti és összebékíti a gyapjú, a kötél, a papír és a grafit anyagát. A makramé és a rajz innovatív vegyítése nyomán a plasztikusnak és a simának, a nemes színeknek és a szigorú fekete-fehérnek szokatlan összefonódása jött létre.

A monumentális méretű faliszőnyegek, a látványos és gazdagon strukturált, fényűző jelmezek és a makraméképek kifinomult vonalvezetésű, rajz és makramé-ötvözetű gyökerei után Danč-Roth Marika az új évezred elején visszatért a rajz önálló műfajához. A papírrajzok technikája, a kisméretű alkotások és az intim stílus olyan változásokat jeleztek, amelyek nem csak képzőművészeti síkon jelentek meg. A fa alapmotívuma ezekben az alkotásokban végtelenül visszafogottan, befelé fordulva, egy naplóbejegyzés szintjén jelenik meg.

Marika regényesen alakuló élettörténetében és sok rétegből álló, nem minden drámai eseménytől mentes alkotói világában azt a tehetséget és perfekcionista következetességet követhetjük nyomon, amely képes volt megmutatkozni a kivételes lehetőségek idejében és terében is. Ezeket az időket és tereket Marika teli tüdővel, azok teljességében élte meg. De mindenekelőtt szinte munkamániásként alkotott, és végül visszatért oda, ahonnan elindult. Haza, a gyökereihez.

Tanja Šimonka, művészettörténész

VÁLOGATOTT MŰVEK