NÉPRAJZI KIÁLLÍTÁS: Nagymama konyhája

Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, s kétesebb a jövő!

MEGHÍVÓ

A Lendvai Nyugdíjas Egyesület Örökségvédelmi Szekciója szeretettel meghívja Önöket a NAGYMAMA KONYHÁJA című kiállításra, amely 2014. április 4-én, pénteken 18 órakor lesz a lendvai színház-és hangversenyterem előcsarnokában.

A kiállítás április 10-éig lesz megtekinthető.

A gyűjtemény elkészítésében közreműködött
a Lendvai Galéria-Múzeum,
valamint az 1. Sz. Lendvai KÁI.

A KIÁLLÍTÁSRÓL

A HÁZ LELKE: A KONYHA

A nyugati pannon térségben a parasztház alapsejtje, központi része a konyha volt, amely mint az ételkészítés legfőbb helyszíne, egyben a ház lelkének számított. A konyha azonban nemcsak az ételkészítés helye volt, itt zajlottak a legfontosabb háztartási munkák is, így a ház leggazdagabban, legtöbb tárggyal berendezett helyisége is volt egyben. A meleget és biztonságot adó tűzhely, amely egyben az ételkészítés nélkülözhetetlen eszköze volt, jelentette a házak kultikus központját.

A Lendva-vidéken, a Hetésben, a Göcsejben és az Őrségben is sokáig fennmaradtak a füstelvezetés szempontjából legrégebbinek számító füstösházak és füstöskonyhák, amelyeknek tüzelő berendezéseiből a füst kezdetben egyszerűen az ajtónyíláson keresztül távozott. A tüzelőpadkás kemencén úgy főztek, hogy az izzó parazsat a kemence szájához az ételes fazék köré kotorták. A füstöskonyhában még kevés volt a tároló bútordarab. A kemence teteje, valamint kemence mellett álló padok és a falra erősített polcok voltak a rakodóhelyek.  

Falvaink házainak fejlődésében, élhetőbbé válásában hatalmas előrelépést jelentett, amikor a 20. század első évtizedeire a kürtők és kémények segítségével a konyhából kivezették a füstöt, a sárkemence helyére pedig összetettebb, mászókéményes kemence került. A főzés a kemencéhez hozzáépített takaréktűzhely fémlapján zajlott, ennek végében aztán tovább magasodott a kemence, amelynek volt egy kenyérsütő része és egy redli része is, amelyeket kis fémajtóval lehetett bereteszelni. A főzőedények anyaga és formája is rohamosan változott. A sparhelt platniján széles fenekű cserépfazekakban, majd öntöttvas edényekben kezdtek főzni, hogy az edény minél nagyobb felületen érintkezzen a forró vaslappal. Idővel pedig a zománcos fémedények is megjelentek, amelyeket mára már korszerű rozsdamentes és kerámiaedények váltottak fel.

A konyha füsttelenítésével mind az ételkészítés, mind az ott tartózkodás kellemesebbé vált. Már nemcsak az étel elkészítése, de az elfogyasztása is itt zajlott, a 20. században a paraszti konyhákba is bekerültek az asztalok és a székek. A füsttelenítés megoldásával a berendezési tárgyak száma is megszaporodott. Az összetettebb, dekoratívabb tároló bútorok is helyet kaptak. Magasabbak lettek a polcok, díszesebb edények is sorakoztak már a stelázsikon. Az asztal és a pad fölé tálas került díszedényekkel. A tehetősebb családok már konyhaszekrényt, kredencet is készítettek az asztalosokkal. A falra szépen faragott törölközőtartó kerülhetett dísztörölközővel, esetleg tükör és fésűtartó. A konyhák elmaradhatatlan részei lettek a polgári hatást tükröző hímzett falvédők.

A konyháról mindig is úgy tartották, hogy az a háziasszonynak és a család női tagjainak a birodalma. A kislányoknak már egész kicsi koruktól kezdve ott kellett sertepertélniük az édesanyjuk körül. Mivel a konyha állandóan fűtött helyisége volt a háznak, a család többi tagja is szívesen tartózkodott itt. Amikor a gazda munka közben kis pihenőt tartott vagy ebéd után kicsit szundított, szívesen ledőlt a konyhában lévő alkalmai fekhelyre, a dikóra.

A konyhai eszközök az idők folyamán komoly fejlődésen mentek át. A 20. század második felében megjelentek a hordozható, sorozatgyártásban készülő gyári gáz- és villanytűzhelyek. A főzés és sütés eszközei ma már elképesztő szintre fejlődtek: villámgyorsak és szinte önműködőek. Annyi azonban bizonyos, hogy még egy modern konyhának is különös bájt kölcsönöz és otthonossá teszi, ha helyet kapnak benne nagymamánk régi konyhai eszközei, edényei és falvédői.

Kepéné Bihar Mária – Lendvai Kepe Zoltán